„A jelenlegi állás szerint esély mutatkozik arra, hogy rendeződjön a kelet-ukrajnai helyzet, miután a szakadárok és az ukrán kormány közötti tűzszünet eredményeként jórészt elcsitultak a harcok, az ukrán elnök szerint az orosz csapatok nagy részét kivonták az országból, és elkezdődött a foglyok szabadon bocsátása.
Ami a leglényegesebb: arra is esély mutatkozik, hogy a Donyeck és Luhanszk megyében élő nagyszámú orosz ajkú közösség helyzete is rendeződjön azáltal, hogy a két megye bizonyos régiói különleges jogállást kapnak. Ezt is Porosenko elnök jelentette be, rámutatva: a két megye átmenetileg önigazgatási jogot kap, de nincs szó az ország föderalizálásáról.
Ha mindez megvalósul, nagy előrelépésnek tekinthető, hiszen vélhetően bizonyos szintű autonómiáról van szó, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az ukrajnai orosz közösség szabadon használhassa hivatalosan anyanyelvét, és megőrizhesse kultúráját. Az intézkedések kapcsán az átmeneti jelleg némiképp aggasztó, az önrendelkezésnek ugyanis hosszú távú megoldást kell jelentenie, mivel ezáltal teremtődik meg az esély az újabb ukrán–orosz konfliktusok elkerülésére.
Persze a végső béke még odébb van. Ahhoz ugyanis az is szükséges, hogy Moszkva megelégedjen a Krím megszerzésével, a két megyében élő orosz ajkúak számára biztosított önrendelkezéssel, és ne kísérelje meg ismét közvetlenül a befolyása alá vonni az érintett területeket. Mint ahogy az is fontos, hogy a donyecki és luhanszki oroszok se akarjanak elszakadni Ukrajnától.
Ehhez viszont az kell, hogy az ukrán kormány valóban olyan szintû önrendelkezést biztosítson számukra – és természetesen a magyarok és a románok számára is –, hogy a lehetõ legszélesebb körben intézhessék saját ügyeiket, használhassák anyanyelvüket, és ne hivatkozhassanak semmilyen kisebbségi jogaikat csorbító ukrán lépésre. ”