„Mi magyarok sokszor elfeledkezünk számarányunkról és elragadtatjuk magunkat, hogy milyen jól látjuk a dolgokat, tudjuk a megoldást. Tudjuk, látjuk a megoldást, de nem tudjuk láttatni. Olyan terminológiát használunk, amit mi megértünk, román szövetségeseink elfogadnak, de a kritikus tömeg nem érti meg, nem tudja magáévá tenni.
Sőt, sajátjaink is sokszor tévesztik a függetlenséget az autonómiával vagy éppen a revízióval. Ezért mindenki felelős, aki ezért küzd a maga szintjén. Mindenki többet tehetne a kérdés tisztázásáért, ezzel megkönnyítve a további birkózást az egyre nehezedő körülmények között. Legyünk a lehető leggyakorlatiasabbak, üzeneteink legyenek egyszerűek. Képesnek kell lennünk úgy beszélni céljainkról, hogy ki sem mondjuk az autonómiát. Ha ez sikerül azt jelenti, eljött az idő.
Tehát kerüljük a történelmi vitákat, szigorúan gyakorlatias érveket használjunk. Szereljük le ellenfeleinket saját vádjaikkal.”