„Kormányt alakítani még Brüsszelben is a kinevezett kormányfő szokott, tehát ő mondja meg, hogy melyik tárcát kinek szánja, illetve azt is, hogy elfogadja-e a tagországok kormányai által beterjesztett jelöltek személyét. Ebből nem szokott diplomáciai háború kerekedni, de minél alkalmatlanabb a személy, annál kevésbé jelentős tárcát kaphat. Ezt Magyarország is megtanulhatta, amikor a szocialisták makacsul ragaszkodtak Kovács László biztosi kinevezéséhez, akit aztán a minimális jogkört gyakorló adószakértői székbe ültették.
Most valami hasonló történhet Romániával is, hiszen a korábbi romániai mezőgazdasági biztos nem kell tovább, hát Victor Ponta suttyomban a „tartalékot” is nevezte a brüsszeli versenybe, Corina Crețu úrhölgy személyében. Ponta tudott valamit, amikor, a szokásjog ellenére, második jelöltet is nevezett, s tette ezt fölötte szabálytalanul. Döntéséről illett volna tájékoztatni az államelnököt is, de nem tette, viszont a parlament tájékoztatását már a törvény írja elő. Ezt is figyelmen kívül hagyta, s a kész tények politikájára spekulált.
És spekulált volna valami olyan »zsíros« biztosi tárcára, mint a vidékfejlesztési, de a jelek szerint ez nem jön össze kiszemelt kedvencének, s úgy tűnik, legfennebb a nemzetközi szolidaritással és a humanitárius segélyezéssel foglalkozó tárcát kaphatja meg úrhölgyünk. Ami azért találna is országunknak, mely – a politikusok és az időjárás jóvoltából! – szinte permanens katasztrófahelyzetben leledzik.”