Tudjuk, hogy a politikusok az ötcsillagos nyaralások fáradalmainak kipihenése után szeptemberben újult erővel látnak hozzá, hogy még inkább felvirágoztassák az országot. Ilyenkor buzog a tettvágy, sorra lépnek a porondra a jobbnál jobb ötletekkel a nyájas szavazópolgár érdekeit fáradhatatlanul képviselő nyakkendősök.

Călin Popescu Tăriceanu egykori miniszterelnök, jelenleg épp a művészbejárón a kormányba tartó Egyetlen és Igaz Liberális Párt elnöke szétnézett, hogy miként járhatna még inkább népe kedvében, gondolt egyet és kijött a farbával: miért is ne lehetne a tíz éve az ország Cotroceni-i parancsnoki hídján pipázgató kapitányt onnan

leverni egy bottal, és belerugdosni a tengerbe?

Tăriceanu azt tervezi – már a menetrendet is kidolgozta –, hogy az elnökválasztás első fordulójával egy időben, november 2-án meg lehetne tartani a népszavazást Traian Băsescu menesztéséről. Oda se neki, hogy szűk két hónap múlva elnökválasztás lesz, Băsescu második elnöki mandátuma gyakorlatilag véget ért, ő pedig harmadszorra már nem indulhat a választáson.

Jön a tél, a havazás ismét meglepetésszerűen éri majd az illetékes intézményeket, ismét nem lesz elég pénz nyugdíjakra, gázszámlára, Ukrajnában nem tudni, hová fajul a helyzet. És persze jön az elnökválasztási kampány, amikor ismét lehet ordas hazugságokat pufogtatni és szórni a közpénzt óriásplakátokra és

szavazatvásárló lisztre, olajra, cukorra.

Éppen jól jön tehát egy fölösleges baromságra kidobni néhány tucat millió eurót az ablakon. Mert hogy ugyanazon a napon, amikor a lakosság az új államfőről dönt, arról is szavazhat, hogy a jelenlegi elnök ne legyen. Vagyis: miért csináljunk valamit ésszel és „önköltségi áron”, amikor lehet agyatlanul és drágán?

Ennek az akciónak az égvilágon semmi értelme nincs. Ez Tăriceanu személyes bosszúja az ő miniszterelnöksége idején is regnáló, őt folyamatosan cseszegető államfő ellen (jobban mondva az ellen, akinek az elnöksége alatt ő is kormányfő volt).

Természetesen partnerre talál a szociáldemokratákban és az államfői poszt várományosában, Victor Pontában, akik a

rémisztő ötlettelenség

és az ország ügyeivel kapcsolatos elképzelések teljes hiánya miatt kapva kapnak az ötleten, mivel addig sem kell a kormányzás járulékos kényelmetlenségének tekintett lakosság gondjaival foglalkozni, esetleg épkézláb politikai, gazdasági és államigazgatási terveket plagizálni felmutatni.

És mivel Băsescu masszív utálatnak örvend a kormánypártok körében, ez a lépés kiváló alkalmat nyújt ahhoz, hogy reményeik szerint stílusosan leszámoljanak vele, és egy utolsó nagyot rúgjanak a távozó kapitányba.

Ennyi az egész, a dolgok néha sokkal primitívebbek, mint gondolnánk.