„Persze a »játékszervezők« mindvégig jó anyagi körülmények között maradnak. Számunkra viszont nem jut más választási lehetőség, tehetetlenül állunk a minket rabul ejtő egyeduralmi rendszerekkel szemben. A demokrácia alapszabálya pedig előírja, hogy ebben a »karitászban« kell maradnunk életfogytiglan.

Egy másik visszatérő alkalom a »piramisjáték« továbbéltetésére a választási kampány. A politikusok ilyenkor azokat a szólamokat ismételgetik, amelyeket a célközönségük hallani szeretne. Feledtetniük kell a négy évvel korábban tett, be nem váltott ígéreteiket. Álkonfliktusokat kell generálniuk, szép jövőt vizionálniuk, és egy-két koncot a tömegbe vetniük. Nagyjából ezek a túlélésük alapfeltételei. Bár sokan nem szavaznának egyetlen jelöltre sem, a választásokat mégis megtartják, a régi-új nyerteseket pedig vezető funkciókhoz juttatják. A »karitász« vígan megy tovább.

Hogyan védekezhetünk ennek a piramisjátéknak a káros hatásai ellen? Ha már úgyis részt kell vennünk benne – még a Holdra sem lenne elegendő elmenekülni előle – a lehető legkisebb anyagi és erkölcsi kár elszenvedése, valamint a viszonylagos függetlenségünk megőrzése érdekében, optimizálnunk kellene adózási terheinket és a párt(ok) iránti elkötelezettségünket.”