„Egy ilyen kisebbségpolitikai balsiker-sorozat mellett jól fogott volna az erdélyi magyarok számára is, vigasztalásul, ha valamilyen kézzel fogható gazdasági sikert könyvelhetnek el. Ha az anyanyelvi jogok hiányát az anyagiakkal ellensúlyozhatják. Ha a kormányzati szerepvállalás a többség számára, nemzetiségtől függetlenül, megemelkedett jövedelemmel jár. Ha olyan gazdaságélénkítő intézkedéseket hoznak, amelyek az életszínvonal javulását, de legrosszabb esetben is annak megőrzését eredményezik. Nem így történt.
A hatalomra lépés után szinte azonnal a miniszterelnök-helyettes kifejtette: a szövetség is egyetért az üzemanyag jövedéki adójának a növelésével, főként amiatt, hogy az így befolyó pénzt autópálya-építésre fordítja a kormány. Hát azóta mindenki megtapasztalhatta, hogy a szomszédos országok közül a kőolajtartalékairól híres Romániában lett a legdrágább a benzin és a gázolaj. A fuvarozók és a gépkocsival közlekedő turisták külföldön tankolnak. A határmentiek a szomszédos országok benzinkútjaihoz járnak. A statisztikai adatok pedig kimutatták: annyira visszaesett az üzemanyag-fogyasztás, hogy még a korábbinál is kisebb bevételekhez jutott az állam. Amiből nemhogy autópályára, de talán még bicikliutakra sem futja. Ennek ellenére senki sem tiltakozott az elhibázott döntés ellen. Olyanná vált ez az „érdekképviselet”, mint egy elhajított bumeráng az olajmezők felett.”