„Mintha túl nagy kockázatot vállalna be az RMDSZ is, amikor már az aláírásgyűjtő kampány kezdetén elővette a magyarság megosztásának kártyáját – Kovács Péter főtitkár, Winkler Gyula EP-képviselő is így fogalmazott Szilágyi indulása kapcsán. Egy­részt azért, mert ebben a küzdelemben mindkét magyar jelölt ugyanannyira esélyes, illetve esélytelen, de leginkább azért, mert – a parlamenti választásokkal szemben – nincs bejutási küszöb, így nem áll fenn semmiféle olyan veszély, hogy például kiütik egymást a magyar jelöltek, vagy képviselet nélkül marad a magyarság. S bár kétségkívül hatásos fegyver a riogatás, ha túl gyakran vetik be, elveszíti élét, és akkor is hatástalan marad, amikor valós veszély állna fenn. Ráadásul a közélettől, a politikától való elfordulás jelenségét erősíti, ha túl nagy hévvel esnek neki a Néppártnak és jelöltjének, negatív kampányt folytatnak – közép- és hosszú távon ugyanis visszaüthet, ha egyre kevesebb magyar szavazót lehet megszólítani.
Az államelnök-választásból ezért akkor kerülhet ki győztesként a két magyar párt és az erdélyi magyarság, ha mindkét magyar jelölt versenybe szállhat, ki-ki a maga hangján és módszereivel képviselheti autonómiaigényünket, a választók pedig az eddigi alkalmaknál nagyobb számban járulnának az urnákhoz, és így nyomatékosítanák követeléseinket.”