Az úgynevezett Biró Rozália-ügy ugyanis kezd egészen tragikomikus fordulatokat venni. Miután sorra születtek a majdnem leendő miniszterasszony melletti politikusi nyilatkozatok és publicisztikák, most már Facebook-csoport is alakult Biró Rozália védelmében. Ami szép és nemes dolog lenne, már ha nem tesszük fel azt a cseppet sem érdektelen kérdést, hogy mindezt minek? Hogy mire jó, másként szólva: mi a tétje?
El kell ismerni, persze, hogy az a szint, ahonnan a Biró elleni támadások kiindultak, nagyjából a béka segge alatti régiónak felel meg. Abból fabrikálni érvet az egykori nagyváradi alpolgármester ellen, hogy nem ismeri a „biped” szó jelentését, és ebből azt a következtetést vonni le – mint a román bulvársajtó és maga az államelnök tette –, hogy nem beszéli jól az állam nyelvét, ergo alkalmatlan a feladatára, már az abszurd fogalmával sem minősíthető. Kedves román politikusok,
vegyük csak elő a DEX-et, én kérdezek, önök felelnek,
hallám, mire jutunk. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másikat jól példázzák azok az ideges reakciók, amelyek magyar részről érkeztek. A képlet nagyjából így néz ki: Biró Rozáliát „a románok” támadják, tehát meg kell védeni. Ha nekik nem jó, nekünk biztosan az. Személyén keresztül az egész romániai magyar közösséget éri inzultus, ezért el kell döntenünk, a barikád melyik oldalán állunk. Össze kell zárnunk, mert Biró Rozália a mi hősünk.
Régi sláger ez, többek közt ennek köszönhető, hogy az elmúlt negyed évszázadban a politikusaink gyakorlatilag sérthetetlenné váltak, hát Istenem, lehetséges, hogy vannak korruptak meg alkalmatlanok köztük is, de mégis csak a „mieink”, a mi rossz politikusunk mégsem annyira rossz, mintha románként volna az. Ebben a képletben nincs helye az olyan kellemetlenkedő kérdéseknek, hogyaszongya valóban alkalmas-e a kulturális miniszteri tisztség betöltésére Biró Rozália? Önmagában
egy ilyen kérdés megfogalmazása: árulás.
Aki ezt teszi, a román nacionalisták szekerét tolja, velük fúj egy követ, cseresznyézik egy tálból, és hasonló népi bölcsességek.
(A trendibb érvelés mindezt azzal is kiegészíti, hogy ráadásul nő. Szőrösszívű macsó, ami vagyok, de egy szakpolitikus esetében nem érdekel a nemi hovatartozása, csak az, hogy jól végzi-e a munkáját.)
Lassan, tagoltan kérdezem tehát: miért ragaszkodik az RMDSZ Biró jelöléséhez,
mely kvalitásai teszik őt alkalmassá a kulturális miniszteri poszt betöltésére? Kelemen Hunor esetében ez nem volt kérdés, de
Biró Rozália és a kultúra viszonyáról nem sokat tudunk, hacsak nem számítjuk ide a váradi utcanevek
bizarr műfordítási projektjét. Másként az a kényelmetlen érzésünk támad, hogy a jelölése nem szakmai döntés, hanem valamiféle párton belüli pozícióharc eredménye.
Tudok én ettől persze nyugodtan aludni, csak hát a költői kérdés is kérdés.
