„A nyergestetői csata 165. évfordulóján tartott ünnepségen váratlanul jelent meg a kormányfő az RMDSZ-es vezérkar kíséretében. Titokban tartották érkezését a szervezők, minden bizonnyal így próbálták elejét venni az ellene tiltakozók hevesebb megnyilvánulásainak, és nem értesítették a sajtót sem, így hát jószerével a hivatalos közleményekből szerezhettünk tudomást a miniszterelnöki vizitről. (…)
Vagy erősen nagyot fordult a kerék Bukarestben, és eljutott végre a helyes üzenet: nem ördögtől való, nem az ország egységét veszélyeztető Székelyföld autonómiája – vagy e bőrünk alá bújó alattomos gesztussal szeretné elnyerni bizalmunkat Victor Ponta, és megmutatni, nemcsak nagy ellenfele, Traian Băsescu, de ő is képes bejönni az oroszlán barlangjába.
Az RMDSZ-es vezetők lelkesedése és hálája a remélt fordulatot ígéri, párbeszédet, kimozdulást a holtpontról. Csakhogy az elmúlt napokban is túl sok volt az olyan jelzés, amely éppen az ellenkezőjét mutatta: Maros megyében minden egyezség dacára sem tudtak magyar prefektust kineveztetni, a MOGYE magyar tagozatának helyzete is inkább súlyosbodik, semmint megoldódik, s bár lobogott a székely zászló Nyergestetőn, a szomszédban leszedni kényszerülnek megfélemlített polgármesterek.
Victor Ponta jött, látott, szónokolt. Barátságos volt és nyitott. Gesztusával az RMDSZ-nek nyújtott segítséget, hogy ősszel könnyebben szavazásra buzdíthassák a romániai magyarokat. Nem volt több ez a látogatás, megalapozta a magyar Ponta-párti kampányt.”