„Ezt szolgálta többek között az 1921-es, majd az 1945-ös földreform is, mely a magyar nagybirtokosok, egyházak, alapítványok, intézmények vagyonát volt hivatott nagymértékben megcsonkítani. Egy nép elüldözését vagy beolvadását ugyanis megélhetési forrásainak a megszüntetésével lehet a leghatékonyabban elősegíteni. A kommunizmus éveiben véghezvitt államosítás, illetve annak bukása után a magyarok által lakott területek jól menő gyárainak és termelő egységeinek a csődbevitele, továbbá a befektetők etnikai feszültséggel történő riogatása is a nemzetpolitikai rangra emelt magyarüldözés sajátos, de nem véletlenszerű megnyilvánulása volt.
Egy nemzetrész elsorvasztásának hatékony eszköze az anyanyelv használatának és az anyanyelvi kultúra művelésének a korlátozása is, mellyel első alkalommal 1925-ben, az Anghelescu-féle hírhedtté vált törvény gyakorlatba ültetése által próbálkoztak. A kommunizmusban, ez a Bolyai Tudományegyetem megszüntetéséhez, valamint a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés elsorvasztásához vezetett, s ez az áldatlan helyzet a sajátos román demokrácia 25 éve alatt a javunkra jottányit sem változott, sőt, még rosszabbodni látszik.
A felsoroltak ismeretében tehát világossá válik, hogy a román hatalom azért akarja a területi és kulturális autonómia elérését megakadályozni, mert ez sorsunk irányításának saját kezünkbe vétele által dugába dönti az eltüntetésünkre vonatkozó aljas terveit.”