„Ez a lehetőség növeli az »új szövetség« politikai potenciálját, túl az összefogás pozitív üzenetén. Ha a tét már nem az, hogy a »böszisták« és a »nem böszisták«, hanem általában a jobb és a bal közül kell választani, a jobboldalnak nagyobbak az esélyei. (A másik oldal ütőkártyáit illetően okosabbak lehetünk holnap, a referendum kerek évfordulóján, amikor porondra lép Victor Ponta, három napra rá, augusztus elején pedig a reformliberálisok Călin Popescu Tăriceanu vezette rohamcsapata.)
A hétvégi egybeeséshez, puszta érdekességként, hozzáadódik egy személyes mozzanat is: Vasile Blaga szombaton ünnepelte ötvennyolcadik születésnapját. Igaz, hogy a kiváló pártszervező beáldozta alakulata nevét, sőt eszmei identitását is, ezt azonban jelentősen megkönnyítette, hogy annak addig sem volt eszmei identitása. Akár államelnök lesz Klaus Johannis, akár eltűnik a bukaresti politikából, új – liberális! – szövetségi elnöknek Vasile Blaga, a volt vámtiszt marad, ahogyan a székházuk is ott van és lesz, ahol a demokraták kezdettől fogva székeltek…
De hát ne sajnálkozzunk, a liberalizmusnak úgyis vége – ezt ugyanazon a szombati napon (újabb egybeesés!) szépen kifejtette Orbán Viktor. (Úgy látszik, a román liberálisok is azért terelődtek a néppártba, mert felfelfedezték végzetes térvesztésüket, Magyarországtól keletre ez a felismerés valahogy benne lehet a levegőben.) A fiatal demokrata, aki negyed évszázaddal ezelőtt a ruszkik – különben is esedékes – hazamenetelét követelte, most a székely politikai vadregényben olyan mélyenszántó antidemokratikus fejtegetést vágott ki, hogy Lenin elvtárstól és Makarenkótól Putyin cárig és a dilis Kimig a centrális erőtér sok megszállottja megnyalta volna utána a száját. A liberalizmus – amely a világnak a modernitást adta, amely legfontosabb politikai célként az egyén szabadságát jelöli meg – korunknak e nagy focibolondja és szabadságharcosa(!) szerint a végét járja.
Ne firtassuk túl sokat szavainak értelmét, érjük be a reagálásokról szóló tudósításokkal. És figyeljük – akár jelen cikk alatt – az Orbánt védelmükbe vevő kommenteket, különösen a munkaalapú társadalom és a magyar »Új Ember«, a homo fidessiensis fáklyaeszméjéről. Szemben mondjuk a munkakultúra, a tudományos haladás és a nyitott társadalom protestáns és liberális alapjainak avítt elméletével.
A közönségnek és a jelen levő nagy székely elöljáróinknak azonban szerényen figyelmébe ajánljuk, hogy az orbáni útmutatás helyénvaló lehet egy nemzetállam számára, amilyen Magyarország, sőt, egy olyan nemzetállam számára is, mint Románia, a baj az, hogy mi nem a magyar, hanem a román nemzetállamban élünk. Hogy úgy mondjuk, hiába van velünk a magyar nacionalizmus, ha a román nacionalizmus ellenünk van. Beleértve az autonómiát, amely minden Tusványos után mintha még ködösebb.”