„Victor Ponta szívesen kikozmetikázta volna a Cotroceni-palotában produkált páratlan fiaskóját, ha ezzel nem keveri magát egy újabb kényelmetlen plágiumügybe. Már ha plágiumnak lehet nevezni azt, ha egy hivatalban lévő miniszterelnök gátlástalanul átveszi egy gazdasági folyóirat elemzését, s azt saját kormányzásának igazolásaként használja. Egy kis malíciával elmondhatjuk, az emberiség történelmének kiemelkedő tudósai és művészei bátran vállalták az örökös „plágiumot”, mondván: „óriások vállán állunk”. Csakhogy Victor Viorel Ponta nehezen illeszthető az államférfiúság ilyetén szerves és megszakítás nélküli fejlődésébe, közgazdászként pedig ugyanvalóst nem! Annyit ért az államháztartási munkálatokhoz, amennyit egy középszerű jogász, s azt sem mondhatjuk el mentségére, hogy kiváló munkatársakkal, zseniális miniszterekkel vette körül magát, s ez bocsánatos vétkévé teszi kormányfői balkezességeit. Nem, a miniszterei javarészt gyengécske pártkatonák, s még jó, ha nem politikai és gazdasági szélhámosok és kalandorok. Azokból is volt néki elég, s vélhetően van most is, sokadszor átalakított kabinetjében.”