Vízhiány ide, még mindig sáros talaj oda, a tusványosi szabadegyetem attól különleges, hogy a népek bármilyen későn is kerüljenek sátorba, házikóba, délelőtt kikászálódnak, és beülnek a panelbeszélgetésekre. A háború meg amúgy is sokakat érdekel. 

Kicsavart történelem – Az első világháború különböző értelmezései

címmel még vonzóbbá vált a téma. Breuer Klára moderátor (Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság) a captatio benevolentiae retorikai fogását ügyesen alkalmazva kedves beköszönőjével, máris megnyerte magának az igen népes közönséget. Mondván, jól választottunk, hiszen egy „izgalmas, de fajsúlyos” témájú beszélgetésnek nézünk elébe. Bár már centenáriuma is eljött az első világháborúnak, még mindig nem ülepedett le minden utána. Arról, hogy kell-e, lehet-e, esetleg már kialakult-e közös narratívája a politikai elitnek, meg úgy összességében a társadalomnak a világháborúról, a három meghívott, Dan Stratila (politológus, történész, Braunschweig), Fráter Olivér (alelnök, Nemzetstratégiai Kutatóintézet) és Benkő József (történész, doktorandusz, BBTE) eltérő nézeteket vallott. Stratila szerint nem biztos, hogy szükséges a közös narratíva, mivel a háborúnak nagyon súlyos következményei voltak. Fráter Olivér kiegészítette azzal, hogy a történetírásban van már erre kezdeményezés, hosszú még az út az objektív nézőpont kialakításáig.

A casus bellinek, azaz a háború okának említésével hamar hazai vizekre terelődött a beszélgetés. Így az is kiderült, hogy magyar viszonylatban sem beszélhetünk még kialakult reális képről (a marxista, posztmarxista történetírásnak köszönhetően). És akkor ott van még a megkerülhetetlen Trianon (ezzel a békeszerződéssel végződött a Monarchia számára a „20. század őskatasztrófája”). A legtömörebben Benkő József fogalmazta meg véleményét. Szerinte aktuálpolitikai szinten tovább kéne ezen lépni, elég meghagyni a történészeknek. Így folytatódhat (kezdődhet?) egy eredményes nemzetek közötti együttműködés.

A közönség ma is igazi érdeklődésről tett tanúbizonyságot. Szép számmal akadtak olyanok, akik éltek a kérdezés lehetőségével. El is hangzott a csodakérdés, ami az erdélyieket különösen érdekli: van-e esély arra, hogy a román történelemkönyvek a valós történelmet tartalmazzák majd egyszer? Erre csakis diplomatikus válasz adható: „reméljük”. De ez is olyan, akár a háború, teljesen objektív megközelítése is még beletelik némi időbe…