„És most néhány szót Kelemen Hunor jelöltségéről. Ha az RMDSZ jelenlegi elnökének hívei közé tartoznék, ahogyan nem tartozom, óva inteném attól, hogy elfogadja a jelölést. Most már mindegy. A múlt pénteki SZÁT-on történtek – nem az általa javasolt kilépés, hanem a Verestóy és köre által előre eldöntött maradás mellett voksolt a testület – egyértelmű olvasata szerint jelentősen meggyengült a szervezeten belüli pozíciója. Mindezek fényében igen kockázatosnak tűnik az államelnök-jelöltként való indulás számára. Mire gondolok? Arra, hogy ha az előrejelzések szerint alakulnak a dolgok, a választási eredmények alapján kimutatható trend szerint idén jóval kevesebb voksot gyűjt majd, mint az előző, 2009-es választáson. (1996-ban 761, 2000-ben 696, 2004-ben 533, 2009-ben 384 ezren szavaztak az RMDSZ jelöltjére.) Amit ellenfelei, ellenségei minden bizonnyal úgy magyaráznak majd, hogy a céljaikat szolgálja. Például vele vitetik el a balhát, az ő nyakába varrják a kudarcot.

Ebből következően úgy tűnik, Kelemen Hunor politikai pályája leszálló ágba került. Az RMDSZ-en belüli öregek, a Markó-Borbély-Frunda-Verestóy négyesfogat, és az „új hullámot” megjelenítő székelyföldiek között sodródó Kelemen elnöksége hamarabb véget érhet, mint ahogyan azt sokan várnák.”