„Most jellemző módon a szakadárok egymás ellen is harcolnak, és mint céloztam rá, a tét a román jobboldal alfahímjének kiválasztása. Közülük különösen fontosak a következő hetek-hónapok Vasile Blaga számára, aki akár a saját nevéről is lemondott volna csak hogy pártja ne kerüljön vissza a Nagy Alapító kezébe. Ha pedig az elnökválasztáson a jobboldal jelöltje – mondjuk a ma biztossá váló Klaus Johannis – nyer (s vonul utána kötelező politikai semlegességbe), akkor a „bulldognak” egyedüli pártelnökként esélye lehet átvenni a jobboldal irányítását.

… És hát nem felütötte a fejét a megosztottság morbusza a mi kis érdekvédelmi szervezetünkben is? Bizony, a kormányból való kiválás kapcsán nézeteltérések, sőt súlyos ellentmondásokat jelző nyilatkozatok is támadtak, mondják és írják. Azt ugyan nem értem, miért kell „sértődéssel” és „bizalomvesztéssel” magyarázni, ha valakit nem vesznek be egy olyan reprezentatív tárgyalócsoportba, amelynek tagjai a szövetségi elnök és a két parlamenti frakcióvezető (szerény nehezteléssel jelzem, engem sem vettek be, pedig lett volna néhány remek ötletem), de mindenképpen dicsérendő, hogy Kelemen Hunor tudathasadásosan sem úgy járt el, mint Crin Antonescu, nem döntött egyedül, hagyta, hogy aki akar, maradjon.

Örvendetes az is, hogy az utódlására kiválasztott jelölt igent mondott, és – Markó Béla, valamint Kelemen Hunor utódaként – kellő önbizalommal tekint a jövőbe. Újdon kormánytagunk kezdheti egy jól megérdemelt vakációval, utána pedig az a kis idő valahogy eltelik. Miniszterelnök-helyettesként mindenképpen, művelődésügyi tárcavezetőként pedig egy jó szótár, egy általános műveltségi néplexikon és tapasztalt elődeinek, valamint államtitkárának a támogatása a legkellemetlenebb leégésektől talán megmentheti. A heccet pedig bírni kell, jó lenne, ha nekünk, egyszerű bólogató választóknak nem kellene pirulnunk. Reménykedhet miniszterelnökhelyettes-jelöltünk a gyors megváltásban is – a Călin Popescu Tăriceanu vezette szakadár reformliberálisok a kormányba (vissza)kerülve feleslegessé tehetik a már amúgy is készen néppárti magyarok jelenlétét. Hogy akkor majd, óhajuk teljesülvén, az eleve kiválás-pártiak mit is csinálnak/mondanak/kifogásolnak, arról fogalmam nincs.”