„Kies hazánkban azonban úgy hágják át az alkotmányos előírásokat, mintha csak félreseperhető iromány lenne. Az Alkotmánybíróságnak már akkor legalább sárga lapot kellett volna felmutatnia az államelnöknek, amikor nem a választási eredményeknek megfelelően nevezett ki kormányt. Már Thomas Paine megírta az 1776-os Common Sense-ben: „Ahogy az abszolút kormányzatokban a Király a törvény, úgy a szabad országokban a törvénynek kell a Királynak lennie. Más uralkodó nem lehet.”

Romániában egy államelnök vált a legfőbb hatalommá. Pedig a jogállamiság megköveteli, hogy egyetlen hatalommal felruházott ember se álljon a jog felett. Ő azonban a törvényt alkalmazók számára hosszú évekig védetté vált, de amióta az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ez törvényellenes, senki nem vette kézbe az államfő dossziéit. Egyszerűen azért, mert a bíróságok sem álltak a helyzet magaslatán. A politikai iszapbirkózás eszközévé váltak. 

Az ügyészt gyakran a bírák fölé emelik, amikor ezeknek a védőkkel egy szinten kellene működniük. S a gyakorlattal nem rendelkező, nagyon fiatal ügyészek, de a bírák is, a kinevezőjük elvárásainak akarnak megfelelni. Az egész társadalmat átitatja a balkáni korrupció meg az erőszakszervektől való félsz.”