„Németh félreállításával Kövér László győzött, átvette a terepet, s hogy a továbbiakban az ő elképzelései – és természetesen emberei – dominálnak majd a nemzetpolitikában, afelől semmiféle kétséget nem hagyott. Szász Jenő máris újra feltűnt, s mintha meg sem történt volna a három évvel ezelőtti kínos incidens, amikor a tusványosi tábor területén nem kívánt vendégként átnéztek rajta, s azt sem engedték meg neki, hogy sajtótájékoztatót tartson. Most ott ülhet Orbán Viktor jobbján – vagy balján –, egyenesen a magyarbarát román államfő díszhelyén. Persze, el kell viselnie a nagy vetélytárs, Tőkés László jelenlétét, mert azért Kövér hatalma is véges.

Lehet tippelni, mi következik. Miután Kövér László máris újra nekiment a szerinte nem eléggé autonómiapárti határon túli vezetőknek, s a Duna Televízión keresztül meg is üzente nekik, hogy »az autonómiatörekvésekhez nagyobb támogatás kell az elszakított nemzetrészek politikai vezetőitől«, valamint azt, hogy a magyar kormány az »autonómia célját folyamatosan napirenden tartja«, szinte borítékolható, hogy a házelnök nem áll meg Szász politikai »rehabilitációjánál«. Kárpátalján – némi meglepetésre – néhány hete vezetőcsere történt a KMKSZ élén, az UMDSZ vezetője is »önszántából visszalépett«. A felvidéki MKP elnöke, Berényi József, nem lesz ott a tusványosi nemzetpolitikai kirakatban, mint ahogy az RMDSZ elnöke sem. Nem tudni, miért hiányoznak, de azt igen, hogy Kövér felvidéki favoritja nem Berényi, hanem Csáky, s azt is, hogy ha Kövéren múlik, akkor a jövő évi tisztújító kongresszus után nem Kelemen Hunornak fogják hívni az RMDSZ elnökét.

De lesz sok szép rovásírásos bélyegünk, autonómia-konfliktusunk, s az sem kizárt, hogy végre Nyírő József hamvait is sikerül Székelyudvarhelyre csempészni. Román kormányzati szerepvállalásban nem kell gondolkodni, mert az nem fér be a Kossuth téri nemzetpolitikai koncepcióba.”