Tisztelet vagy elvárás kérdése?

A többségében magyarok lakta városban elvárás a tisztelet. Nemcsak a nyelvhasználat jogának biztosítását, hanem az ügyfelekkel szembeni viselkedést tekintve is.
Hirdetés

„A lenéző vigyorba némi megvetés keveredik, ahogy a pult túloldaláról visszapattan a „románul, kérem”. A kommunikáció itt elakad, a fiatal kiszolgáló némi sóhajjal kísért szemforgatás után papírfecnit nyom elé. „Írja le a nevét” – hangzik el románul. Az előttem lévő fiatalember ekkor halkan felszisszen, majd finoman a néni mellé hajol, elmondva neki, hogy mit kérnek tőle. Régi időket idéző betűk kanyarodnak a papírra, a mintegy két perces művelet után visszavett papírlapot nézegetve a pénztáros elröhögi magát. „Nem tudom kiolvasni” – adja kaján vigyorral az egyre nagyobb sorban álldogálók tudomására. A segítőkész férfinél ekkor elszakadt a cérna.

„Nem szégyelli magát?” – förmedt visszafogottan rá a pénztárosra, majd – tökéletes román kiejtéssel – kijelentette, hogy itt addig fizetés nem lesz, míg az önteltség szobrának mintául is szolgálható nőt nem váltja fel egy olyan munkatárs, akinek nem okoz nehézséget a kellő tisztelet megadása mellett a magyar nyelv minimális ismerete. Feszült pillanatok következnek, ezzel a testtömeggel még a biztonságiak sem nagyon kívánnak szórakozni. Végül az ideges fiókvezető lép közbe, akinek a férfi románul beszélgetve vázolja a helyzetet, majd megkérdi, hogy beszél-e magyarul. A főnök bólogat, így hamar azt az utasítást kapja, hogy csüccsenjen a számítógép elé és végezze el azt, amire inkompetensnek bizonyult az alkalmazottja. Helyeslő morgás fut végig a mögöttük várakozó soron, ahogy vörös fejjel, a kikövetelt megaláztatást kényszerűen tűrve kiszolgálja a járóbottal is nehézkesen bicegő asszonyt – akinek hálás arckifejezése mellé könnyek is gyűlnek a szemébe, miközben röviden elmeséli, hogy a kis magyar világ utáni években a mezőn töltött évtizedek alatt nem volt sem alkalma, sem ideje megtanulni a román nyelvet.

Az öregasszony segítségére siető fiatalember kiállása és „konoksága” pontos választ adott a címben szereplő kérdésre: a többségében magyarok lakta városban elvárás a tisztelet. Nemcsak a nyelvhasználat jogának biztosítását, hanem az ügyfelekkel szembeni viselkedést tekintve is.”

 

Hirdetés