„Úgy rontanak nekünk mintha közösségünk roppant jéghegyként közeledne féltett ideáljaikat megtestesítő hajójuk felé, hogy azt megsemmisítse. Pedig ez nem igaz, mi csak a minket megillető jogainkat követeljük, és bármily meglepő, törvénytisztelő állampolgárok vagyunk. Ők mégis megtiltják jelképeink használatát, háborús bűnösnek kiáltják ki szimbolikus íróinkat, korlátozzák nyelvi jogainkat, elveszik az általuk adott kitüntetéseket, szekust állítanak városvezetőink megfigyelésére és legújabban nem engedélyezik Magyarországnak, hogy új konzuli irodákat nyisson.
Meddig tűrjük még, hogy közösségünk az állandó politikai csatározások eszköze legyen? Őseink ha ilyen helyzettel találkoztak megszólaltak a harci sípok, körbejárt a véres kard, a lármafák sorra felgyúltak s a közösség egyként lépett fel a fenyegető ellenség ellen. Persze 25 év alatt megszokhatták, hogy egy fog nélküli oroszlánnal van dolguk akit fel lehet mutatni Európában, hogy ne lám milyen jól bánunk a kisebbségekkel. A tulipánnal megbillogozott oroszlán meg néha felmorog de már senki sem veszi komolyan.”