„Hiába a román diplomácia részéről szinte naponta hallható szöveg az európai szellemű együttműködésről az EU tagállamai között, valamint az építő jellegű jószomszédi viszonyról Magyarországgal: az, hogy román külügy megtagadta a magyar konzulátusok megnyitását Nagyváradon és Marosvásárhelyen, sem az EU-s együttműködés, sem a jószomszédi viszony kritériumaiba nem illeszthető be. (…)
Mivel azonban Románia is biztosítja a könnyített honosítást a moldovaiak számára, sőt napirenden van az is, hogy minden más országban élő, magát románnak valló személy is állampolgárságért folyamodhasson, a magyar fél pedig jelezte: a könnyített honosításról szóló jogszabályt a román törvény mintájára dolgozta ki, nemigen tehetett ellene semmit.
Igaz, Titus Corlăţean külügyminiszter elkezdte pedzegetni, hogy nem hasonló a két jogszabály, mert Budapest etnikai alapon biztosítja az állampolgárságot, míg Bukarest nem. De mivel ez nyilvánvaló ferdítés, következménye nem lett. Viszont ilyen kisstílű, alattomos húzásokkal, mint a konzulátusok megnyitásának akadályozása, azért keresztbe tud tenni Bukarest a magyaroknak. (…)
Ugyanakkor Moldovában az elmúlt években számos román konzulátus nyílt a honosítással kapcsolatos ügyek intézésére. Egyértelmű tehát a kettős mérce és zsigeri, alattomos rosszindulat. Ennyit a Bukarestben uralkodó »európai« szellemről.”