„Gavrilo Princip is háborús bűnös volt valójában, bár akkor nem volt használatos ez a jogi terminus, ami ma is kétes értékű, hiszen nem csupán a bűnösök számonkérése okán használják, hanem ködösítésre, sőt ártatlanok üldözésére, bemocskolására is.

Persze, a győztesnek mindig igaza van, s ezen az alapon lehet a bárányból farkast, a farkasból bárányt fabrikálni. De Gavrilo Principből és félőrült pajtásaiból nemzeti hőst fabrikálni azért mégis gusztustalan és elítélendő, még akkor is, ha nagyon jól tudjuk, nem az ő terrorista merényletük váltotta ki igazán a mintegy tizenötmillió halottat „előállító” első világháborút, hiszen ahhoz régóta elő volt készítve minden, s a féleszű Princip pisztolylövései csak ürügyet szolgáltattak a gépezet elindítására. De akkor is háborús bűnös volt, eltaposandó pondró a hagymázas álmoktól megkergült tüdőbajos szerb diák, s szobrot állítani neki pontosan Szarajevóban – tízszeresen gusztustalanság. 

Mi, magyarok Gavrilo Principről és hitvány cimboráiról igazán semmi jót nem mondhatunk el, bár áldozatáról, Ferenc Ferdinánd trónörökösről sem. A magyarság az első világháborúba – akárcsak a másodikba is! – úgy került bele, mint a légy a tejbe, semmiféle nemzeti érdek és törekvés nem indokolta a részvételt, de annál inkább kikényszerítették birodalmi érdekek.”