Miután korábban már megégette magát, az RMDSZ most óvatosabban próbál lavírozni a bukaresti pártok közötti politikai adok-kapok közepette: ez szűrhető le abból, hogy a szövetség honatyái tartózkodtak azon a szavazáson, amelyen a parlament két háza az államfő lemondását követelő nyilatkozatot fogadott el.

A nyilatkozatot annak nyomán szavazták meg, hogy az államfő testvére, Mircea Băsescu kapcsán fölmerült a gyanú, hogy közbenjárt egy emberölési kísérlettel vádolt maffiavezér ítéletének enyhítése érdekében.

Az államfővel élesen szemben álló kormányoldal szerint ez árnyékot vet rá is, így már nem képviselheti hitelesen a korrupcióellenes küzdelmet, és az ország hitelét is rontja.

A nem kötelező érvényű nyilatkozat szavazásán a Băsescuhoz korábban közel álló Demokrata-Liberális Párt (PDL) és jelenlegi alakulata, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) nem vett részt, így ellenszavazat nem is volt – a 344 igen voks mellett csupán az RMDSZ 17 tartózkodását rögzítette a jegyzőkönyv.

A szövetség részéről több okból is érthető, miért nem foglalt egyértelműen állást.

Elsősorban egyértelmű, hogy a vezető kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről olyan játszmáról van szó, amelyben fivérén keresztül megpróbálják ellehetetleníteni az államfőt, akinek érintettségére jelenleg semmilyen bizonyíték sincs. Emellett az államfő által eddig képviselt korrupcióellenes küzdelmet is megpróbálják hitelteleníteni.

Román pártok, illetve politikusok közötti leszámolási ügyről van szó, aminek semmi köze az igazságszolgáltatáshoz, csupán az ellenfél lejáratását célzó politikai gesztus. A PSD így szeretné kikényszeríteni az államfő lemondását, hogy az előrehozott választást még a jobboldali összefogás megszilárdulása és a jobboldali államfőjelölt megnevezése előtt meg lehessen tartani, és ezzel növelje saját jelöltje esélyét.

Egy ilyen kétes ügyben a tulajdonképpen kívülálló RMDSZ számára teljesen fölösleges részt venni, ráadásul a nyilatkozat teljes egészében sérti az ártatlanság vélelmét.

Másodsorban az RMDSZ már több ízben is megégette magát, amikor a román pártok közötti adok-kapokban egyértelműen kiállt valamelyik oldal mellett. 2007-ben hiába vett részt az államfő hivatalából történő parlamenti felfüggesztésében, és hiába kampányolt a leváltása mellett a népszavazáson, a magyarok nem hallgattak rá. Hasonló volt a helyzet 2012-ben is, amikor az államfő menesztése mellett közvetlenül nem kampányoltak ugyan, de amellett igen, hogy a magyarok menjenek el szavazni, ez ugyanis biztosította volna a referendum érvényességét. A magyar polgárok ekkor sem hallgattak rá.

Ugyanez történt a 2004-és és a 2009-es államfőválasztáson is: az RMDSZ a PSD jelöltjének támogatására buzdította szavazót, akik azonban mindkétszer Băsescut választották.

Azóta sok minden megváltozott, Băsescu például magyarellenes retorikával próbálja politikai túlélését biztosítani, de a magyar polgárok többsége ennek ellenére sem látná szívesen, ha az RMDSZ egy ilyen kétes ügyben ismét az államfő ellenfeleivel fogna össze, akik ráadásul különböző ügyekben legalább annyira sárosak, mint Băsescu. (Gondoljunk csak a kormányfő két testület által is egyértelműen bizonyított plágiumügyére, vagy a korrupcióval gyanúsított, de a parlament által az ügyészségi vizsgálattól megvédett honatyákra).
Ebben a helyzetben jobb ötlet volt a biztonsági játék.

Harmadrészt a szerdai szavazás is jó alkalom volt arra, hogy az RMDSZ jelezze: nincs minden rendben a koalíción belül, ideje lenne a kisebbségjogi követelések napirendre vétele. A szavazáson való tartózkodás üzenetként is értelmezhető a PSD irányába: ha ti nem viselkedtek korrekt koalíciós partnerként, mi is meg tudjuk mutatni, hogy nem feltétlenül számíthattok ránk mindenben. Ez még akkor is üzenetértékű, ha amúgy az ellenzéki PNL, amely immár nagyon nem szereti a PSD-t, megszavazta a nyilatkozatot, így nem forgott veszélyben a Băsescu lemondását követelő dokumentum támogatása.

Az RMDSZ tehát biztonsági játékra rendezkedett be, miközben azt is jelezte: bizonyos kérdésekben – ha szemben nem is megy a PSD-vel – hajlandó a koalíciós partnertől eltérő álláspontot képviselni.

A kérdés az, hogyan értékelik mindezt a magyar polgárok, illetve hogy képes-e ily módon engedményeket kicsikarni a szociáldemokratáktól.