„Victor Ponta megkezdte áldástalan (mert győzelmet nem hozó) szabadságharcát a román kormány Győzelem téri székházában. A jó példa – ezt bizony a hatvanasok-hetvenesek korosztálya már régebben megtanulta – mindig keletről jön, a rossz példa pedig nyugatról, még csak innen a szomszédból is. Victor Ponta szabadságharcát egyszerre három intézmény ellen folytatja: a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Bizottsággal és a Világbankkal szimultán párbajozik. A »hármak« ugyanis le akarták beszélni az egészségbiztosítási járulék öt százalékos csökkentéséről, mivel a költségvetésben ily módon keletkező hiányt a kormány nem tudná pótolni. Újabb adókat pedig hiába vetne ki, amikor még a régieket sem tudja rendesen begyűjteni. Victor Ponta azonban nem tágít. Elmondása szerint szabadságharcával a munkáltatók, az alkalmazottak és a munkanélküliek – vagyis maga a Nép – nevében lép fel.
Szabadságharc a Győzelem téren
Lám, végre egy olyan intézkedés, amelynek mindenki a hasznát látja.
Hirdetés
Az egészségbiztosítási illeték csökkentésével a munkáltatóknak egyrészt nem kell a szürke munkaerőpiac zegzugos és törvénytelen (de jól kitaposott) útján járniuk. Másrészt a kisebb adó miatt nagyobb kedvvel alkalmaznak, ami viszont – harmad- és negyedrészt – az állásra találó munkanélkülieknek öröm, az öt százalékos csökkentésen megtakarított pénz egy része pedig megjelenik az alkalmazottak fizetésében, akik boldogabban viszik haza átlagosan 120 lejjel megvastagodott borítékukat. Arról viszont Ponta hallgat, hogy ő maga sem jár túlságosan rosszul. Ugyan a július elsejétől beígért rendelkezést csak október elejétől alkalmazzák majd, amikor a Nép a korábbi időpontra már feltehetően nem emlékezik, és csak a szabadságharcos sudár alakját látja maga előtt. Akinek az októberi adócsökkentés még külön is jól jön, hiszen alig egy hónappal az államfő-választás előtt kerül rá sor, amelyen, nem kizárt, a miniszterelnök is indul majd.”
Hirdetés