„Az uborkaszezon előtt a hazai politikai élet egyetlen, valamelyes érdeklődésre még számot tartható kérdése az lehet: kik lesznek a pártok jelöltjei a novemberi elnökválasztásra. Lehet rá fogadni, mint a labdarúgó vébé nyolcad vagy elődöntőseire, ki lesz az a tucat politikus, aki indul, s ki jut a második fordulóba. Nem volt még ilyen elnökválasztás, mint az idei, hogy kevesebb mint fél évvel a szavazás napja előtt ne lettek volna ismertek a jelöltek.

Az RMDSZ még azt a döntést is augusztus végére halasztotta, hogy indítson-e vagy sem elnökjelöltet. Mert ismét úgy tűnik, a tapasztalat is ezt mutatja: nekünk, erdélyi magyaroknak mindegy az. A magyar elnökjelölt a kilencvenes években volt fontos. Amikor az „antennaidőhöz”, televíziós szereplés lehetőségéhez jutott Frunda György vagy Markó Béla románul, a többségieknek is elmondhatta, hogyan képzeljük el jövőnket a szülőföldünkön, milyen jogok illetnek meg; s az erdélyi magyar szavazók felmutathatták a közösség erejét.”