Kedves vészbuk-olvasók!

Magyarország ismét megmutatta nekem, hogy hova is tartozom valójában.
Hirdetés

„Ez lesz a harmadik menekülésem mindenféle rendszerekből. Úgy látszik, hogy az én generációm ezzel tölti az életét: megpróbál felépíteni egy életet magának, ami aztán kártyavárként omlik össze. Pedig most már nem akartam menekülni, de mindegy, újra kell terveznünk az életünket, valahogy másképp, és – valószínűleg – valahol máshol. Egyedül ugyanis nem lehet a rendszerek ellen harcolni, csak a tömegnek van hatalma változtatni egy rendszeren, és itt Magyarországon minden van, csak tömeg nincs, mindenki fotelkommenthuszár, de amikor tenni kéne valamit, szolidárisnak kellene lenni valakivel, akivel épp nagyon kibasztak, ez szinte elképzelhetetlen, a kevés kivételtől eltekintve mindenki csak sunnyog, majd meghatódik a himnuszon és az ötvenhatos forradalmon.

 
Tudjátok, kik voltak kint a tüntetésen? A kolozsvári ismerősök, akik még tudják, mi az a sztrájk, szolidaritás, közösség. Magyarország ismét megmutatta nekem, hogy hova is tartozom valójában. 
 
Hát ennyike.”

Hirdetés