„Ön azt állítja, hogy a trianoni diktátum, a Nagy Egyesülés nemzetközi elismerése. Ez az első tévedése, de nem a legnagyobb. A Nagy Egyesülés az önök egetrengető árulásának elismerése alsó hangon, tehát önök nem kaptak meg mindent amit akartak, bár többet mint amennyi járt. Tehát nincs okuk ünnepelni, a nyugat nem a nemzeti összeborulásukat ünnepelte hanem, csak ajándékozott.
Rögtön jön a második tévedés, igen sejti már, Erdély visszatérése az anyaországhoz. Abszurdum, milyen visszatérés? Milyen anyaország? Erdély 1918 előtt soha nem volt Románia része, jóllehet az önök ősei ezt szerették volna. De nem így volt. Éppen ezért anyaország sem lehetett. Erdély másfél évszázados függetlensége, Habsburg uralom alatti autonómiája, 50 éves Magyarországhoz való tartozása olyan bélyeg ami érzületileg sem láttatta az erdélyiekkel Romániát, anyaországként. (…)
Végül azt állítja, hogy az RMDSZ részvétele a kormányban, modell értékű a kisebbségek problémáinak megoldására. Tudjuk, már vagy 12 éve, hogy önök szeretnek tetszelegni a kisebbségek problémáit megoldó állam szerepében, jogtalanul. Ezt az országot lassan államnak se lehet nevezni, és példa értékűnek is csak a korrupcióban és az igazságszolgáltatás befolyásolásában. És ne feledje, az RMDSZ nem képvisel minden magyart, sajnos.”