„Ha pedig a vidék szót Erdéllyel vagy a Székelyfölddel helyettesítjük, akkor egyértelmű, hogy olyasmiről – a képzett munkaerőnek a szülőföldön maradásáról – van szó, amiről oly sokat beszél a politika, amelynek jegyében megszületett az egyetemi távoktatás, majd a Sapientia. Csakhogy az eltelt negyedszázad gazdasági-társadalmi változásai azt igazolják, hogy a valóság jóval bonyolultabb, és a diplomát szerzők nagyobb hányada nem itthon érvényesíti a tudását, illetve más munkalehetőségek miatt lemond annak hasznosításáról.

Ez tehát az általános keret, jómagam viszont a témához hűen a tanácskozáson arra voltam kíváncsi, vajon az internet korában, amikor a persze nem mindig tökéletes lexikális tudás mindenkitől egy gombnyomásnyira van, hogyan lehet a fiatalokat (és az idősebbeket – vita is volt ebben a kérdésben ) úgymond a hagyományos iskolai oktatástól eltérő természettudományos nevelésben részesíteni. Nos, a tanácskozás közös kicsengése egyértelmű: erre csak az élmény és a közvetlen tapasztalat képes. Ki kell lépni az osztálytermekből, kreatív feladatsorokat kell megtervezni és véghezvinni, csupán így lehet felfedezni az elmélet és a gyakorlat közötti összefüggéseket.

Az oktatási tananyag átalakítása és a pedagógusi módszertanok felfrissítése (újra kell tanulni a tanítást) ugyanolyan nélkülözhetetlen ebben a tekintetben, mint az iskolák és az egyre nagyobb számban tevékenykedő környezet- és természetvédő civil szervezetek együttműködése.”