„Több háromszéki településen hasonlóan jártak el, a bíróság felszólítására bevonták a székely jelképet. Akkor fogalmazta meg az egyik polgármester: nem tehetett másképp, nem érzi maga mögött a szervezet támogatását. Nyilatkozni tudnak a helyi, megyei, országos elnökök, de amikor baj van, sem jogi, sem erkölcsi támaszt nem nyújtanak – panaszolta. A kevés hatalommal bíró falusi vagy kisvárosi elöljárónak nincs választása, végrehajtja a bírói utasítást. Egyedül nem mer szélmalomharcba kezdeni, hisz már több ízben bebizonyosodott, nemcsak maga, de települése is megissza levét a pénzosztásoknál, pályázatok elbírálásánál.
Hallgatnak hát az RMDSZ vezetői, ha saját embereiket, ha székely jelképeinket kell megvédeni. Mit is mondhatnának, hisz részesei annak a bukaresti hatalomnak, mely ellen fel kellene emelniük szavukat. Nem vonulnak ki a zászló védelmében szervezett tüntetésre, de nem sürgetik a helyzetet rendezni hivatott jogszabály elfogadását sem, autonómiáról kampány lejártával szót sem ejtenek, az egy éve ígért statútum véglegesítését húzzák-halasztják. Toporgunk helyben, sőt, teret veszítünk, s kapunk cserébe néhány kilométer aszfaltutat.
Újólag bebizonyosodott, érdekeink képviseletét felvállaló politikusainkra aligha számíthatunk. A kézdivásárhelyi polgárok azonban megmutatták, létezik okos civil felelet a román hatalom packázásaira: a levetetett székely zászló helyett ötvenet tűztek ki főtéri házaikra.”