„A román hatalmi garanciavállalásnak, mint minden hasonló politikai paktumnak bizonyára megvan az ára. Ezzel is, főként ezzel magyarázható, hogy autonómia-, egyetem- és egyéb gazdasági ügyekben nincs előrelépés. S valószínűleg nem is lesz, ameddig marad az RMDSZ jelenlegi politikai vonalvezetése. A választások utáni diadalittas kijelentésekből ítélve pedig sokan úgy gondolják, semmi ok a változtatásra. 

És itt jön a képbe a Fidesz-KDNP-nek a megváltozott viszonyulása az RMDSZ iránt. Aminek megvolt az előzménye, hisz sokak szerint a szervezet csúcsán történt személycsere is ezzel magyarázható. Az sem véletlen, hogy a nagyobbik kormánypárt a székelyföldieket fogadta el partnereként, velük találja meg inkább a közös hangot. Az a tény, hogy előbb Szász Jenőt, majd Tőkés Lászlót is kivonta az erdélyi magyar politikai színtérről, azt bizonyítja, hogy ezentúl nem az RMDSZ vetélytársait támogatja elsősorban, hanem annak megújulását próbálja a maga eszközeivel elősegíteni az azon munkálkodó politikusok felkarolása által. Mert, ne feledjük, a Fidesz-KDNP idézett „jóindulata” sem önzetlen – köztudott: a politika fokozottan érdekorientált tevékenység –, annak bizonyára megvan az ára. Merthogy azt az RMDSZ legelfogultabb hívei sem hihetik, hogy egyik napról a másikra feledésbe merülhet mindaz a kritika, amit például Kövér László fogalmazott meg nem egyszer a szerinte bolsevista fogantatású „érdekvédelmi és közképviseleti” szervezet számlájára”