„Az remélhető volt, hogy az RMDSZ teljesíti a »kötelezőt«, átlépi a bejutási küszöböt, csak azt nem tudtuk megmondani előre, hogy milyen arányban, milyen százalékos eredménnyel történik ez. Felvetődik a kérdés, hogy a véglegesnek tekinthető 6,3 százalék siker-e vagy kudarc. Amennyiben a bejutás tényét tekintjük, akkor siker, hiszen két képviselőnk ott van Brüsszelben, s kevésen múlt, hogy három legyen. Ha viszont a részvételi arányunkat nézzük, akkor – ha nem is beszélhetünk egyértelmű kudarcról! – el kell gondolkodnunk azon, hogy a politikumra az országos átlagnál jóval érzékenyebb és bizonyosan értőbb erdélyi magyarság részvétele miért nem haladja meg azt?

Ez a részvételi arány, a voksolási kedv talán éppen a Székelyföldön volt a legszerényebb, pedig itt lehetett volna biztosítani egy imponáló eredményt. Sok eleme és összetevője van ennek a viszonylagos érdektelenségnek, de a legfontosabb mindenképpen az, hogy a magyarság szavazóbázisa egyre fáradtabbnak és fásultabbnak látszik, az emberek egyre kevésbé értik meg azt a politikai egyszer­egyet, hogy komolyan csak akkor vesznek minket, ha erőt mutatunk fel. És összefogást.

Mindkettővel adósok maradtunk vasárnap, pedig most bizonyíthattunk volna.”