„Két boldog – és sok boldogtalan párt. Az Európai Parlamenti választások két győztese a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ. Előbbi – bár az óhajtott negyven százaléktól elmaradva – fölényesen nyerte a választásokat, és siránkozik hajdani szövetségese, a nemzeti liberálisok kudarcán. Miközben azon igyekszik, hogy visszaállítsa a Szociál-Liberális Szövetséget. Az RMDSZ-nek pedig sikerült megismételnie korábbi jó szereplését és két politikusát bejuttatnia a brüsszeli testületbe. (…)
Az ember azt gondolhatná, hogy (a két elégedett pártot leszámítva) a mostani választási kudarcból a többi párt levonta a megfelelő következtetést, és teret enged az immár legalább húsz éve beharangozott új politikai osztálynak. De az ember rosszul gondolná. Huszonöt év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a romániai politikai pártok nem tanulnak semmit, sem a saját, sem a mások példájából. Világosan meghatározható ideológiák hiányában a pártok vezetőit csakis a hatalom érdekli.
Választások alkalmával, miniszterek, »potentátok« kinevezésénél láthattuk, embereik – hozzájuk hasonlóan – legtöbbször középszerűek, kulturálatlanok, képzetlenek. Vagy rokonok: feleségek, szeretők, sógorok, komák. Netán a jég hátán is megélő, minden hájjal megkent, pénzért-hatalomért mindenre képes szolgalelkű barátok, kezes kiskirályok… A politikai osztály »megújítását« pedig hasonszőrűekkel képzelik el, így aztán boldog-boldogtalan bekerülhet a politikai életbe.”