„…az autonómia nem végcél, hanem eszköz a magyarság megmaradásáért.
Teljesen hiábavaló dolog a román kormányokat rávezetni arra többek között, hogy az alkotmány sem program az egységes Románia megteremtésére – soha nem lesz egységes nemzetállam, amíg mi megvagyunk és meg a sok millió cigány is és más nemzetiségek –, az alkotmány itt is, másutt is egy meglévő jogi állapot tükrözése.
Nekünk a magunk jogait kell kikövetelnünk európai normák szerint, ehhez viszont kötelező módon szükségünk van az autonómiára. És az autonómia nem román ajándék, nem kegyelmi állapot, hanem oxigén, víz, kenyér a létezéshez. Soha ebben a bánatos magyar életben nem tudjuk létalapunkat megvetni autonómia, önrendelkezés nélkül. A román nacionalizmus, szobor- és nemzetgyalázás, pusztítás nem múlik el tőlünk, mert ezt a keserű poharat a vesztünkre töltik újra és újra – hivatásszerűen.
A kommunista diktatúra verte a fejünkbe a marxi idézetet: Nem lehet szabad az a nép, mely más népet elnyom.”