// 2026. október 9., péntek // Dénes

Korniss: a fotó az új népművészet

// HIRDETÉS

Kossuth-díjas fényképésszel kávéztunk a sétatéri Kaszinóban.

Korniss Péter hazatért. Nem véglegesen, csak a Photo Romania Festival idejéig. A Sétatéri fák madeleine kekszként idézték fel benne a kolozsvári gyermekéveket. Megnézte a Sweeney Toddot a Kolozsvári Állami Magyar Színházban és az előadás lenyűgözte. Úgy véli, a kolozsvári kultúra távolról sem provinciális. Itthon érzi magát.

 

„Amikor elhagytuk Kolozsvárt, tizenkét éves voltam. Két évig alig beszéltem Pesten, magamba zárkóztam, mert elvesztettem a barátaimat. Nehezen tudtam beilleszkedni. Idegennek éreztem magam, hiszen én akkor egy kisvárosból jöttem. A pesti gimnáziumban viszont csak erdélyi barátaim voltak. Tőlük kaptam meg azt a bizonyos melegséget, amire akkor szükségem volt. Ezért is érzem magam mindig itthon, Kolozsváron.”

 

Ha valakinek van Erdély-képe, hát neki biztosan van. Ismeri a mezőségi embert, a máramarosit, a gyimesi csángót és a székelyt is. Erdélyben készült fotóiról tudni kell, hogy a képeken szereplő személyekkel negyven éve tartja a kapcsolatot. Képei a bartóki gondolatot illusztrálják: az itt élő népek kultúrájában sokkal fontosabb az, ami összeköt, mint az, ami elválaszt.

 

Korniss Péter idestova 50 éve vette kezébe a fényképezőgépet, az azóta eltelt időszakot pedig egyetlen szóban így foglalta össze a csütörtöki beszélgetésen, amely angol nyelven zajlott: happy. 

„Egész életem során azt csináltam, amit szeretek, és amiben hiszek. Megmutathattam, hogyan látom a világot, mit gondolok róla, és az emberek kíváncsiak voltak rá. Ennél nagyobb ajándéka nincs az életnek.”

A hatvanas években segédmunkás, többek között a Budapesti Fényképész Szövetkezetben, ahol szárítóként dolgozik. Eleinte sportfotókat vállal, de a színház és a tánc világa iránt nagyobb affinitást mutat, ami meg is látszik a munkáin: Korniss hamarosan már a frissen alakult Pécsi Balett és a Huszonötödik Színház számára is dolgozik.

 

Így ismeri meg Novák Ferenc koreográfust, és ennek a munkakapcsolatnak köszönhetően jut el 1967-ben újra szülőföldjére, Erdélybe. Széken pont a szombati táncházba csöppen bele, és az a valódiság, sértetlenség, amit itt lát, óriási élményt jelent számára, hiszen egészen addig a hagyományos paraszti kultúrával csak a budapesti színpadokon találkozott. 

”Éreztem, hogy ezt nekem muszáj megörökítenem, két okból is. Az egyik, hogy az emberek nem tudnak a létezéséről - ahogy beküldtem a képeket egy pályázatra, azt válaszolták: nagyon szép sorozat az állami népi együttesről. Mondtam, hogy ez nem színpad, ők így élnek! Másfelől meg látszott, hogy ezt a világot hamarosan le fogja váltani egy másik.” 

A Leltár - Erdélyi képek 1967-1998 itt tekinthető meg.

Mi van ma a táncházmozgalom Mekkájában?

Diszkó. Persze van táncház is. Egy tőrőlmetszett holland úriembernek hála. Michel van Langeveld (a helyieknek csak Mihály gazda) 1985-ben egy könyvesboltba betérve, fellapozta Korniss Péter Elindultam világ útján című albumát. Michel 2011 óta végleg letelepedett Széken. Ő működteti az általa felújított széki tájházat, rendszeresen táncházakat szervez, és a kalotaszegi szapora lépéseit is tőle lehet megtanulni - mesélte a fotográfus.

 

A fényképregény

 

Korniss egy évtizeden keresztül követte nyomon egy Tiszaeszlárról a fővárosba ingázó kubikos, Skarbit András életét. 1988-ban ebből lett A vendégmunkás című képriport. 

 

Mint elmondta, azért adta ezt a címet a sorozatnak, hogy az akkori gazdasági-társadalmi helyzetet érzékeltesse, Skarbit András ugyanis pont olyan idegennek és magányosnak érezte Budapesten magát, akár egy török vendégmunkás. Falujába hazatérve azonban megtalálja mindazt, amiért még érdemes élni: a családja, a kertje, az állatai, és a faluközösség. Hétvégenként így lesz megbecsült ember a hétköznap semmibe vett dolgozóból. 

Merre tart a fotográfia?

Ha tudná, gazdag ember lenne – tréfálkozott Korniss. Tény, hogy a dolgok gyökeresen megváltoztak. Már az is, ahogyan nézünk egy képet. A fotózás egyre inkább népművészetté válik. A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már csak az nem fotós, aki nem akar az lenni. Lenyomjuk a gombot, és kész. A többit elintézi a gép. Korniss szerint ezzel semmi probléma nincs. Az számít, mi van a fejedben a gomb lenyomásakor.

 

A futószalag-effektus a fényképezést is utolérte. A nagyobb hír és képügynökségek fotóriporterei ma már nem bajlódnak azzal, hogy kivegyék a kártyát a fényképezőgépből, vagy hogy megszerkesszék a képeiket, sokkal hatékonyabb és gyorsabb munkarendben dolgoznak. Példának a Reuters képszerkesztőjét említette, akinek a szocsi olimpia alatt négy-ötezer fotót kellett átnéznie egy este alatt. Ez a fotósok 22-s csapdája: nem tudod megengedni magadnak, hogy folyamatosan ne exponálj, mert egy századmásodpercnyi késés, és a pillanat elillant. Gondoljunk bele, hány tekercs filmet jelentene ez az analóg módszerrel.

 

Korniss egyébként lassan húsz éve átváltott digitálisra. Azt is elárulta, hogy egy Canon 5 D büszke birtokosa. És az iPhone is ott figyel a zsebében. Mint mondja, muszáj volt váltania, másképp nem lett volna, amit a tejbe aprítson.

 

 

Colin Ford, a Nagy-Britannia Nemzeti Média Múzeum alapítója a közönségben

A fotóművészet Magyarországon jó időket él

- mondja Korniss. Majd egy sor példát említ, a kijelentését alátámasztva: Budapest szívében ott a Magyar Fotográfusok Háza, néhány hónapja megnyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ is, és kilátásban van egy fővárosi fotómúzeum létrehozása, ez utóbbira azonban négy évet még várni kell. 

 

A szervezők elárulták, Kolozsvárra is terveznek egy fotómúzeumot. Korniss jó ötletnek tartja a kezdeményezést. „Kolozsvár nem provinciális, és igenis főváros - megérdemli a fotómúzeumot” - jelentette ki. 

 

***

 

Van egy álmom. (Ájhevödrím.) A 24. század derekán, amikor a Kárpát-medencében csak a mindent ellepő radioktív port fújja majd a szél, és a bolygóközi elvándorlásnak hála már mind elköltöztünk valamilyen távoli és vad krómacél égitestre, akkor egy Xaguig nevű űrlény, egy székelyföldönkívüli az űrsiklóból kiszállva megtalálja Korniss Péter fotóit. Kezébe veszi, elnézegeti őket, majd így szól: acn cam ua vjkap?

 

Ámen.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS