„Az első lehetőséget kétségtelenül az európai politikai erők néppárti tábora képviseli, s nekünk, magyaroknak csak ehhez érdemes ragaszkodni és tartozni. Az álszocialisták valamilyen Európai Egyesült Államokban gondolkodnak, ami egyrészt szerencsétlen utópia, másrészt valamiféle, nemzetek fölötti parancsuralmi berendezkedés. Mert nem szabad az olvasztótégelyes Amerikai Egyesült Államokat az őshonos népek Európájával összekeverni, melynek értékei a nemzeti értékekből gyűlhetnek varázslatosan szép csokorba.
Az olvasztótégelyből nem kérhetünk, ahogyan nem a liberálisok nemzettagadó libertinizmusából sem, s még kevésbé az anarchistákból lett zöldek nyeletlenkedéseiből, kiknek egy része – tisztelet a kivételeknek! – az állat- és környezetvédelem álruhájába öltözve folytat álságos politizálást, fölényeskednek mindenfajta nemzeti hagyománnyal szemben. (Csak zárójelben mondom, ezeknek a lódarázs értékesebb az embernél, a kóbor kutyák jogai az emberi jogoknál, a szakállas énekesnő jobb a nemét büszkén vállalónál, s otromba transzvesztita viselkedésükre és gondolkodásmódjukra vall az is, ahogyan a szegény és kedves akácokat kiirtanák Európából, pedig csak Magyarországon százezernyi ember él belőlük, s különben is ezek az igénytelen, de szép és hasznos fák állnak például a két Kunság elsivatagosodásának útjában.)”