Rakoncátlan történelem

A történelemnek nevezett hosszú eseménysor nem igazán pillant bele a naptárba, mielőtt szabad utat engedne egy-egy világraszóló esetnek.
Hirdetés

„S amikor már-már rendeződni látszott az európai népek sorsa, amikor már észrevehető lett a polgári gyarapodás, akkor a nagypolitikával nem foglalkozó többség számára váratlanul véget is ért a dagadó keblű század. Szarajevóban egy lövés zárta le: Gavrilo Princip megölte az osztrák–magyar trónörököst, Ferenc Ferdinándot. Száz évvel ezelőtt, 1914 júniusában.

 
Az eleinte a nagynak, majd később »szerényen« az elsőnek nevezett világháború négy és fél éves öldöklése volt a vajúdás az új század, a 20. megszületésekor. Amikor aztán a nagyok és még nagyobbak akarata belefojtotta a szót a kisebbekbe. Gyakran nemtelen, aljas eszközökkel is, ha úgy látták jónak. A fontos az volt, hogy féljenek. Féljen minden kicsi és gyenge, bújjon önként az erős óriás szárnyai alá.
 
A szarajevói lövésnek egy hónap múlva lesz a centenáriuma, a naptárt viszont lapozgatni nem szerető, rakoncátlan történelem zsigerből megérezte, hogy itt az ideje a váltásnak – valami újhoz kellene kezdeni. Na de épp a történelem tudja a legjobban, hogy már évezredekkel ezelőtt, a régi görög–római világban is tudták, hogy »nincs új a Nap alatt«. Nincs bizony, akkor viszont valami régebbit kell felmelegíteni. Például a sok esztendeje végleg fagyhalálra ítéltnek gondolt hidegháborút. Kis helyi konfliktusokkal, melyek aztán gyorsan terjednek tovább. Gavrilo Princip sem azt kiáltotta, hogy világháborút akarok, amikor meghúzta a ravaszt.
 
Az ember viszont most is ember, most is ugyanúgy önérzeteskedik, hangoskodik, sérteget és hőzöng. Ugyanúgy eszébe sem jut, hogy a történelem lényegileg rakoncátlan és ragaszkodik ahhoz, hogy az övé legyen mindig az utolsó szó.”

Hirdetés