„Két fő kifogást emel Pap Szilárd István a határon túliak szavazati jogát bűnbaknak megtévő publicistáknak válaszoló mandineres posztommal kapcsolatban. Az első, hogy jogosulatlanul általánosítom a baloldalt. Nos, alapvetően szerintem a szövegből egyértelmű volt, a baloldal mely részére gondolok, de mivel én is épp párhuzamot vonok a szövegben az általánosítás ellen, a tiltakozás megalapozott. Nyilvánvalóan nem határontúlimagyarozik minden baloldali, csak a hagyományos magyar baloldal egy igen hangos, véleményformáló része. Ugyanakkor az utolsó bekezdésben volt egy olyan félmondatom, hogy »a baloldal határon túli magyarok szavazatai miatt háborgó része«. Lehet, hogy nem volt elég hangsúlyos, de ott volt.

 

A második kifogása az, hogy »Szilvay szövege, sok máshoz hasonlóan, azon a hallgatólagos feltevésen alapszik, hogy mindenki, aki nem ért egyet a Fidesz által 2011-ben bevezetett intézkedéssel, az egyúttal határontúlimagyarozik is, azaz megbélyegez, kirekeszt, és árt a külhoniaknak. «

 

Nos, ezt viszont nem tudom, honnan veszi Papp István Szilárd, ilyet nem állított a szöveg, és nem is következett belőle. (…)

 

Mivel támogatom a határon túliak szavazati jogát, nyilván érvelek mellettük és megpróbálom izé, lebontani az ellene szóló érveket. Ez miért baj? Egyébként meg nem állítottam, hogy nem lehet a határon túliak szavazati joga ellen érvelni, pusztán felhoztam pár párhuzamot, hogy ugyanazon az alapon, amilyen módon a cikkemet kiváltó írások érvelnek, éppenséggel más csoportok (segélyezettek, EU más országaiban adózók) szavazati joga ellen is érvelni lehetne. Ez egyfajta figyelmeztetés volt a határon túliak szavazati jogát közteherviselési alapon ellenzők felé, hogy az érveik milyen párhuzamokat válthatnak ki.”