képviselői, rájönni látszanak, hogy nemcsak epret szedni vándorolnak ki románok milliói, de a legértékesebb szürkeállomány is külföldre költözik, nemcsak orvosok, de a tudományok különböző területeinek elitje is rég máshol kamatoztatja tudását. És nem is biztos, hogy csak a több pénzért, főként azért, mert itthon esélye sincs méltó munkára, fejlődésre, tudása kibontakoztatására. Csak most, mikor csontig ér a kés, kezdik kapkodni fejüket, s jobb ötlet híján pénzt követelnének azoktól az államoktól, melyek lehetőséget nyújtanak, és használják az elszívott tudást.
Lassan orvosok nélkül marad Románia, Európában utolsó helyen áll, már Moldova Köztársaságban is nagyobb az egy főre jutó orvosok száma, mint nálunk. A felelősök azonban nem az okot keresik, pénzt követelnének a fejlett Nyugattól, elmondásuk szerint, hogy felszámolják az áldatlan állapotokat. Pénzt, amelyet felelőtlenül el lehet pallni, el lehet lopni, amely legalább néhányakat vagyonossá tesz. Bebizonyosodott az elmúlt években, hogy az európai pályázati pénzek fene­ketlen zsákba hullanak.”