„Nagy örömmel értesültünk a pozsonyi hírekről, mély egyetértéssel üdvözöljük a Malina Hedvig melletti szimpátiatüntetést. Az elmúlt időszakban kevés olyan hírt kaptunk Malina Hedvigről, ami örömre adhatna okot. A szülőföldjét elhagyni kényszerített Malinát sújtó hatósági bohózat kiújult, a vezényszóval hajszolt gyűlöletszítók nem nyughatnak. Nem számítottunk rá, hogy bármi kedvezőt hallunk, és mégis lelket derítő az a széles civil és politikai megmozdulás, amit a meghurcolt nemzettársunk körül ti, felvidékiek és más kárpát-medencei magyarok felmutatnak, felmutatunk.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala felveti a gondolatot: maholnap mindnyájan Malina Hedvigek lehetünk. Ijesztő elgondolás. Elmerengtünk rajta, és arra jutottunk: mi itt Erdélyben mindnyájan Malina Hedvigek vagyunk. No nem abban az értelemben, hogy jogfosztás áldozatává, saját szülőföldünkön kisemmizettekké igyekeznénk válni. Mi mind Malina Hedvigek vagyunk, mert kompromisszum nélkül, nemzeti önérzetünkből fakadó természetességgel használjuk anyanyelvünket, megéljük kultúránkat. Ebben senki és semmi nem akadályozhat meg. Ha távirányított percemberek mégis megpróbálnák, a tőletek ihletett kitartással védjük meg magunkat.
Malina Hedvig és a körülötte kialakult felvidéki, kárpát-medencei összefogás számunkra jelzőtűz. Malina abban a hitünkben erősít meg minket, hogy önmagunk, illetve közösségi, nemzeti jogaink védelmében nincs elfecsérelt idő, nem lehet elfáradni, nem lehet visszavonulót fújni. Találkozunk Pozsonyban, lélekben veletek!”