„Bár a »szövetségi« alpolgármester az eset előtti sajtónyilatkozataiban még mentegetőzött, mondván: a román pártokra tartozik a döntés, amibe az RMDSZ nem szívesen avatkozna bele. Bevallom: ekkora marhaságot még Peti Andrástól sem vártam volna, hisz egyáltalán nem közömbös – bár egyes vélekedések szerint teljesen mindegy –, hogy ki ül abban a fránya székben. A menesztett alpolgármester korábbi magyarellenes megnyilatkozásai szinte kiprovokálták az »érdekvédelmi szervezet« döntését.
A csere ingerültséget váltott ki az RMDSZ országos vezetőségében, akik a szavazás előtt »leüzentek«, hogy tekintettel a kormánykoalíciós egyezségre, a PSD-s jelölt a támogatandó. Miután a vásárhelyi szervezet, a megyeivel egyetértésben, mégis a demokrata-liberális Claudiu Maiort juttatta pozícióba, beindult a megtorlás. A kiszivárgott hírek szerint mind az országos elnök, mind a Maros megyei »öregek« – Markó, Borbély, Frunda, Kelemen Atilla – igen megorrolt ezért Brassai Zsomborra, akinek azt vetik szemére, hogy megyei elnökként nem érvényesítette a »központi« akaratot.
Az említett hírforrás szerint napirenden van elnöki tisztségéből történő eltávolítása is. Nem különösen érdekel Brassai politikai jövője, nem tartozom a hívei közé – különösen ama hírhedt gettós kijelentése óta nem –, de hajlok arra, hogy ebben az esetben a védelmére keljek. Rengetegszer elhangzott, hogy Marosvásárhely »frontváros«, ebből következően talán indokolt lenne, ha kiemelt figyelmet fordítanának a városra – akár az RMDSZ említett vezetői is. Érthetetlen számomra, hogy Kelemen Hunor, aki maga is kételyeinek ad hangot a PSD-vel kötött koalíciós egyezségek betarthatóságát illetően, jelen esetben ellenzi a vásárhelyi magyarság érdekei szerinti politikai alkut.”