„Szóval, az utolsó szavazatokat is megszámolták Magyarországon, s ezek között a »külhoniak« másfél százezernyi voksát is, melynek jelentőségéről nagy valószínűséggel, sőt bizonyossággal mondhatjuk, hogy éppen a hiányzó korty volt a kétharmados győzelemhez. De nem hiányzott, s az erdélyi, vajdasági (kisebb részben a felvidéki, kárpátaljai) magyarok a nemzet asztalára tették méltó köszönetüket az új nemzetegyesítésért, a honosítás bátor lépéséért. A kérdés az, hogy ez az elkezdett nemzetegyesítés hogyan érleli meg gyümölcseit az elkövetkezőkben, hogyan növeszti meg a nemzet ellankadni látszó vitalitását!? Mert a végső cél ez lenne, az életerő és az életkedv visszanyerése, a Kárpát-haza élményének teljes megélése.
A szavazatok összeszámlálása után még mindig maradt alkalom és lehetőség a ricsajozásra azoknak, akik már csak ebből élnek. Lehet reklamálni még, lehet szidalmazni az új választási törvényt, lehet újraszámolásokért esedezni, lehet ötven-hatvanfős tiltakozó tüntetéseket tartani például tervezett emlékművek ellen, s főként lehet nyugati bértollnokokat bérelni, hadd szidalmazzák a saját erejére újra ráébredni látszó Magyarországot, a magyar nemzetet, az ország és a nemzet (!) választott kormányzatát. Ez hozzátartozik az álbaloldali banda, az álliberális csürhe taktikájához és stratégiájához mindaddig, míg végre nem távoznak a történelem szemeteskukájába.”