„Magyarországon például alapjaiban változtattak az államigazgatáson, alkotmányt módosítottak, új választási törvényt fogadtak el, közigazgatási átszervezést hajtottak végre, merőben más gazdaságpolitikát, új nemzetpolitikát honosítottak meg.

Természetesen, nem ment minden gördülékenyen: igen sok támadás is érte a kormányt az időnként hektikus törvényhozási folyamat, a megfelelően elő nem készített jogszabályok miatt, balliberális körökben rendszerint demokráciaellenes törekvésekkel vádolták Orbán Viktor kormányát – az erőteljes felhatalmazás tudatában azonban a magyar államvezetés dacolt a belülről és külföldről érkező támadásokkal, és legtöbb kérdésben keresztülvitte akaratát. Lehet azon vitatkozni, hogy jó vagy kevésbé jó egynémely általuk hozott intézkedés – de azt aligha lehet elvitatni, hogy a csőd szélére sodródott országot új pályára állították.
Mindeközben Romániában az ugyancsak 70 százalékos támogatottsággal a Szo­ciál-Liberális Szövetség mit tett? Folytatta az előző kormányok gazdaságpolitikáját – azaz szuverenitásából feladva elfogadta, hogy a Nemzetközi Valutaalap utasításai szerint jár el –, hozzálátott az alkotmányreformhoz, de már az út kezdetén elakadt, nagyívű decentralizációs program révén tervezték átszervezni a közigazgatást – a kezdeményezés azonban kudarcba fulladt, végül, a közelgő európai parlamenti és főként az év végén esedékes államfő-választási kampány oltárán feláldozták a választóktól nyert felhatalmazást, és szakítottak.”