Egy magyar délutánja

Az egykori ifjúdemokraták tökéletesen tisztában vannak a politikai pártok egyben tartásának és az államgépezet működésének elméleti alapelveivel ugyanúgy, mint a mindennapi gyakorlatával.
Hirdetés

„A médiaszabályozást angol modellek alapján alakította át, Kína jó példát szolgáltat arra, adott fokú központosítás és pártirányítás mellett hogyan működhet hatékonyan a piacgazdaság, a pénzügyi felügyeleti szervek csökkentett mozgásterére és a Nemzeti Bank hatáskörének a növelésére bőven találni európai példákat, az Alkotmánybíróság jogköreinek nyesegetése úgyszintén nem megy újdonságszáma a világon, mint ahogyan a belföldi államhitelezés előtérbe helyezése a külföldi hitelekkel szemben sem, ám az a mód valóban hungarikum, ahogyan a FIDESZ mindezeket az átalakításokat, a más országok valóságából kiragadott részeket egyetlen közös alapelv köré tudta szervezni: úgy végezni el a hatalom hosszú távú megtartásához szükséges átalakításokat, hogy a legfontosabb népességi és foglalkoztatási csoportokon belül mindez ne okozzon semmiféle olyan visszahatást, amely nagyobb méretű társadalmi forrongásokban nyilvánulna meg.

A nemzetinek nevezett és az élet minden területére szétcsepegtetett kenőanyag, a magyar történelem mindeddig más vonatkozásaiban ismert eseményeinek új, leginkább hősies fénybe állítása nyilvánvalóan rendkívül jól olajozta mindezeket a törekvéseket, de a lényeg mégis: az életük középkorába jutó, céltudatosságban minden más magyarországi politikai erő fölött álló egykori ifjúdemokraták tökéletesen tisztában vannak a politikai pártok egyben tartásának és az államgépezet működésének elméleti alapelveivel ugyanúgy, mint a mindennapi gyakorlatával. És persze mindannak az eszköztárnak a használatával (pénz, célszemélyek és célszemélyiségek, kapcsolathálók, politikai stratégia és taktika, társadalmi kommunikáció stb.), amelyet négy esztendővel ezelőtt nemcsak hogy megszereztek, hanem meg is tartottak és még jóideg nem adják ki a kezükből.
 
E céltudatosság mellett az ellenzék úgy viselkedett, mint egy szúnyog- vagy légyraj valahol a Kárpátokban: mindig arrafelé fordult, amerre a nagyvad elindult, de hiába zümmögött, zúgott, csipkedett és csipkelődött, az irányt nem ő határozta meg.”

Hirdetés