Könnyen szertefoszló ígéretek?

„Nem szerepelt az együttműködési szerződésben egy szó sem az autonómiáról, ám az RMDSZ vezetői több ízben is hangsúlyozták, nem feledik e célt. A kisebbségi törvény elfogadására talán még nyílhat némi esély – nagy kérdés azonban, hogy a kulturális autonómia szerepel-e majd benne, hisz az alkotmánybíróság előre megvétózta létjogosultságát –, ám sorozatosan csúszik a székelyföldi autonómiáról szóló tervezet közvitára bocsátásának határideje. Állítólag elkészült, ám még senki nem látta, és állítólag a parlament elé ter­jesztik, noha egyáltalán nem tudni, mikor. Való­színű, nincs nagy esély még érdemi vitára sem, hisz minap éppen a miniszterelnök jelentette be igen határozottan: soha nem fogadják el az etnikai autonómiát. Hogy ugyanarra gondol-e, mint a magyarság, amikor területi autonómiát követel, talán csak ő a megmondhatója.
Minden bizonnyal türelmetlenségre vall szűk harminc nap után megvalósításokat követelni a frissen kormányzásba csöppent RMDSZ-től, csakhogy túl régóta késik számos létfontosságú kérdés meg­oldása, s ha most, kampány közeledtével sem igye­keznek konkrétumokat asztalra tenni, félő, utóbb még ennyire sem számíthatunk. Néhány kilométer aszfalt nem válthatja ki az autonómiát – hangzott többször tulipános elöljárók szájából, s lám, most mintha mégis éppen ez történne. Könnyelmű ígére­tek könnyen vesznek a semmibe?”