„A Föld órája nevű rendezvény alatt ismét csak az az érzése támadt a Sepsiszentgyörgy központjában sétáló polgárnak, hogy román többségű városban járkál: kizárólag román dalokat lehetett hallani, magyar gyerek sehol. Igaz, a tavaly kint voltak a magyar iskolák tanulói is, de az eredmény még ennél is rosszabb lett. Míg a románok ugyanis az Andri Popa után vígan fújták kottából az Ezüst nyárt meg a Ne vágj ki minden fát, a mieink sem a román, sem a magyar zeneszám szövegét nem ismerték, képtelenek voltak a közös éneklésre.

Nem vitatom, hogy a maguk során a magyar fiatalok is számos hasznos tevékenységet folytatnak, de akkor sem tűnik jó taktikának a közös programoktól való elzárkózás. Nem csak azért, mert szép lassan a román fiatalok veszik át a köztereket, az ő hangjuk, tevékenységük válik meghatározóvá a városban, hanem azért is, mert aligha lehet itt külön-külön jövőt építeni.”