„Akárcsak a többi volt szocialista ország esetében a NATO- (és EU-) csatlakozás Romániában is széleskörű támogatásnak örvendett, a politikai osztály és a lakosság is szinte egy emberként támogatta a tagságot.
A világ legerősebb katonai szövetsége jelentős tényező bármely ország számára, hiszen a szolidaritás elvén alapszik, bármely tagja elleni támadás az egész NATO elleni támadásnak minősül. Aligha merne bárki újat húzni vele, tudván, hogy mögötte az USA hatalma áll.
Nélküle a kisebb országok ki vannak tévé Moszkva önkényének – Magyarország és Csehszlovákia saját bőrükön tapasztaltak 1956-ban, illetve 1968-ban. Éppen ezért igyekeztek olyan kétségbeesetten a keletiek a nyugati demokráciákat tömörítő szövetségbe.
A NATO ugyanis példátlan biztonságot és fejlődést biztosított a nyugati országok számára, ráadásul úgy, hogy történelmük során szinte először a honvédelmi kiadásokat minimálisra faragták le, erőforrásaikat más területekre fordíthatták, mivel a vén kontinens védelmi költségeinek oroszlánrészét Washington vállalta magára.
Azok, viszont, akik lekésték a vonatot igencsak bánhatják, lásd az orosz agressziónak kitett keletebbre eső országokat.”