Választások, ami sokk

„Az egyik legnyomósabbnak tartott érv a határon túli magyarok szavazati joga ellen az, hogy ők nem fizetnek adót a magyar államnak. Hangzatos érv, tetszetős is lehetne, csak figyelmen kívül hagyják, akik hangoztatják, hogy a szavazati jog nem az adózáshoz kötött. Sokan vannak – Magyarországon is – olyanok, akiknek semmilyen jövedelmük nincsen, adót sem fizetnek, sőt, állami segélyből élnek. Mélyen antidemokratikus lenne, ha emiatt megvonnák ezeknek az állampolgároknak a beleszólási jogát az ország politikájának alakulásába.

Csak halkan jegyzem meg, hogy az erdélyi magyarok Magyarország bruttó nemzeti össztermékéhez ugyan nem túlságosan jelentős, ám azért nem elhanyagolható mértékben járulnak hozzá. (Én például Magyarországon kiadott folyóiratokat, könyveket vásárolok drágábban, mint a magyarországi ára, a Mol-kútnál tankolok, szeretem a minőségi magyar élelmiszert, amely üzleteinkben kapható, évente eltöltök néhány napot valamely magyarországi üdülőben stb.) Viszont továbbra is jelentős a hozzájárulásunk a magyar szellemi össztermékhez tanáraink, művészeink, orvosaink, tehetséges fiataljaink által.

A másik érv, hogy az erdélyi magyar nem ismeri a magyarországi politikai valóságot. Ez már nyomósabb és valósabb érv. Ám megkockáztatom, a magyarországi magyarok többsége sem észérvek alapján, sokkal inkább érzelmektől túlfűtve dönt ezekben a napokban arról, hogy nyomja-e és kire nyomja a pecsétjét. A politikai térerő valós ismeretéről még annyit: a Fidesz szerint az látja jól a helyzetet, aki a Fideszre szavaz, az MSZP szerint viszont az lát tisztán, aki kormányváltó hangulatában van. A helyes ismeretet az is akadályozza, ha valaki belülről szemléli a történéseket, és az is, ha kívülről. (…)

Nincsenek észérvek a magyarországi parlamenti választásokon való részvétel ellen. Különösebb észérvek mellette sem szólnak. A kettős állampolgárok főként érzelmi okokból dönthetnek úgy, hogy szavaznak vagy sem.

Az EP választáson való részvétel már nem érzelmi kérdés. A bürokratikus rendszerrel szemben csak úgy lehet esélyünk, ha van, aki képviselje érdekeinket, argumentáljon helyettünk és az Európában újra divatba jött nemzetállami reflexek ellen.”