„Hajlandó-e a magyarországi vagy romániai társadalom ilyen áldozatra? Méghozzá hosszú évekig? Azok a társadalmak, melyek nagyobb béreket, nyugdíjakat, szociális juttatásokat követelnek saját kormányaiktól, zsebbe nyúlnának össznemzeti összefogásban a náluk jóval szegényebb nemzettársak – na meg ugyanolyan állampolgárrá váló még több ukrán – megsegítésére?
Nyugat-Németország ezt teszi 25 éve (szolidaritásadó) keleti nemzettársaiért. Paradox módon a legkedvezőtlenebb nemzetiségi arányok ellenére Lengyelország leginkább hajlandó ilyesmire, a lengyel szemléletben ugyanis a hazáért való áldozat alapvető érték, még véráldozat formájában is. Kádár, illetve Ceauşescu árváinál viszont…”