„A NEMZET ÚJRASZÖVÉSE
Az új állampolgársági törvény a magyar nemzet egészét politikai közösségként is feltételezi, ami megelőlegezi a kárpát-medencei magyar politikai pártok lehetséges szinergikus cselekvését és összehangolt döntéseit. Mindez nem csak az anyaország polgárai, hanem a döntéshozói részéről is szemléletváltást igényel. Fontos kimondanunk: a külhoni magyarok nem megsegítésre váró szegény rokonok, ahogy szülőföldjük sem elveszített gyarmat. Ugyanígy politikai képviselőik sem vazallusok. A magyar nemzet egésze szempontjából közös felelősségvállalásra van szükség. Jelenleg a nemzetpolitika elsősorban a támogatásokról szól, ráadásul ez a rendszer is jelentős mértékben átpolitizált; mindez újratermeli a sztereotípiákat határon innen és túl. Nem nehéz észrevenni, hogy Magyarország továbbra is jelentős elszívó hatással bír, ami – bár kétségtelenül enyhíti az anyaország demográfiai válságának tüneteit – a szülőföldön való megmaradás és boldogulás nemzetpolitikai céleszményét sérti. (…)
A NEMZETEGYESÍTÉS ÚJ KERETEI
Az EU-tagság már eddig is óriási előrelépést jelentett a több államba szakadt magyar nemzet mindennapjai szempontjából, és további lehetőségeket rejt. Nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a határon túli magyarok egy másik ország struktúráiba integrálódtak, a többségi nemzettel állandó kölcsönhatásban élnek, tehát a gettósítás vagy a skanzenlogika kontraproduktív. Fordítsuk előnyünkre azt a tényt, hogy a szomszédos államokban élő magyarjaink ismerik a többségi nyelvet és kultúrát, Magyarország Közép- és Kelet-Európa kultúráinak gyűjtőhelye is lehet. Ugyanígy a gazdaságban sem elhanyagolható szempont, hogy olyan nemzettársaink élnek a szomszédos országokban, akik ismerik az adott piacokat, működési mechanizmusokat, szokásokat. Az egységes Kárpát-medencei magyar oktatási és kulturális tér kialakítása jelentős mértékben elősegíti a mobilitást. (…)
KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS
A külhoni magyar közösségek megmaradásának elsődleges biztosítéka az önrendelkezés valamilyen formája, a területi autonómiától, a kulturális és személyi elvű autonómián át, egészen egyes önkormányzatok sajátos státusáig. Mindez nem valósítható meg az adott ország többségi akaratával szemben, ugyanakkor Európában sikerrel bizonyított módszerről van szó, tehát a magyar kormány államközi találkozókon és az EU-ban tartsa állandóan napirenden, és következetesen álljon ki az adott közösségek által konszenzuálisan elfogadott autonómiakoncepciói mellett. (…)
CIVILEK ÉS TUDÁSTRANSZFER
A külhoni magyar közösségek többségénél – sajátos politikai szocializációjuk következtében – nagyon gyenge, vagy csak jelzésértékűen létezik a civil szféra. A politikai képviseletek majdhogynem kontroll nélkül diszponálnak az adott ország, valamint az anyaország által biztosított erőforrások fölött, mindez óhatatlanul egy adott politikai konjunktúra kiszolgáltatottjaivá teszi a közösségeket. Nemzetpolitikai érdek, hogy ezt a kiszolgáltatottságot minimalizáljuk – ehhez pedig a leghatékonyabb út az, ha pénzünket, időnket és energiánkat nem kímélve megerősítjük a civil szférát, ha transzparens támogatási rendszerrel segítjük olyan autonóm szakmai és kulturális hálózatok felépülését, amelyek képesek érvényesíteni az érdekeiket.”