„Mindenre van tehát pénz, csak a polgárok életének javítására nincs. Most nem akarok a mostoha egészségügyről, a magára hagyott tanügyről szónokolni, csak felsorolom, hogy milyen aránytalanul utalják ki a közpénzeket különböző dolgokra. Amíg egy börtönben lévő elítéltre havonként 2500 lejt költ az állam, egy hazánkba jött külföldi menekült 540 lejt kap, egy menedékhelyen lévő kutyára pedig 300 lej jut, addig a gyermekotthonokban, árvaházakban lévő lánykák és fiúcskáknak csak 145 lej dukál, a gyermekpénz alig 42 lej, az AIDS-es emberpalánták étkezésére – írd és mondd – 13 lejt löknek oda a hatóságok.”