„Verespatakról azt nyilatkozta, hogy nem prioritása a mandátumának. Ám alig tette le az esküt, máris kapott egy nyílt levelet a Mentsük meg Verespatakot! mozgalomtól és az Alburnus Maior Egyesülettől. Arra kérik, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően elutasító véleményezést bocsásson ki a Roşia Montana Gold Corporation verespataki bányaprojektének még 2004-ben igényelt környezetvédelmi engedélyére. Mi a válasza?
A válaszom az, hogy türelem. Jó szakmai válaszokat fogunk adni. Nekem az a lényeg, hogy betartsunk minden törvénycikkelyt. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy én ebben a témában nagyon szigorú vagyok.
Igen, csakhogy azt az igénylést az RMGC tíz éve nyújtotta be. Miért nem lehetett e tíz év alatt – akár elutasító – választ adni rá? Nem jogos a befektető türelmetlensége?
Jogos. Csakhogy közben a Verespatak-törvény vitája során, a parlamenti meghallgatásokon olyan információk kerültek napvilágra, amelyek egy teljesen új oldalát is megvilágították ennek a beruházásnak.
Ez azt jelenti, hogy újabb elemzéseket kell elvégezni »házon belül«. Alig várom, hogy a parlament befejezze a szavazást a Verespatak-törvényről (a Szenátus már elutasította a jogszabályt – szerk. megj.), hogy tudjunk ebben a kérdésben szakmailag továbblépni. Van egyébként egy suceavai bírósági döntés, amely érvénytelenítette a kitermelésre szánt terület nagy részére kiadott régészeti tehermentesítési bizonylatot. Tehát olyan fejlemények vannak, amelyek megnehezítik a végleges döntést. Ilyen értelemben szerencsés is volt a tavalyi parlamenti vita, mert rájöttünk arra, hogy szakhatóságilag még sok mindent a helyére kell tenni a beruházással kapcsolatban. A döntésünket alaposan meg kell indokolni, mert azt már most biztos: bármit is lépünk, rengeteg per lesz belőle.”